Kutatás
Retinachippel olvasott újra egy Stargardt-kóros beteg Sydney-ben
A Neuralink egykori társalapítója, Max Hodak cége újabb betegségre terjesztené ki a már Európában kapható retinaimplantátumát. A 2×2 milliméteres PRIMA chip a cég szerint csak az első lépés egy saját agy-számítógép interfész felé vezető úton.
Mit tud a PRIMA, és hogyan működik?
A Stargardt-kór öröklődő szembetegség, amely fokozatosan elpusztítja a központi látást, vagyis azt a területet, amellyel olvasunk, arcokat ismerünk fel vagy apró részleteket látunk. Ma még nincs rá gyógymód, és világszerte nagyjából 150 ezer ember vesztette el miatta a látását. Ebben a helyzetben minden olyan megoldás jelentős, amely legalább részben visszaadhatja az olvasás képességét.
A PRIMA beültetése egyórás műtét, amelynek során a mindössze 2×2 milliméteres chip a szem hátsó részébe kerül. Önmagában azonban nem elég: a betegnek kamerás szemüveget kell viselnie, amely rögzíti a környezet képét, és továbbítja azt az implantátumnak. Az eredmény fekete-fehér, de éles kép. Ez természetesen messze van az ép látástól, a betűk és szavak felismerése viszont a mindennapi önállóság szempontjából óriási különbség lehet.
A PRIMA nem kísérleti újdonság a semmiből: Európában már kereskedelmi forgalomban kapható a geográfiai atrófiában szenvedők számára. Ez az időskori makuladegeneráció előrehaladott formája, amely szintén a központi látást támadja. A Stargardt-kóros alkalmazás így azt jelentheti, hogy a már engedélyezett eszköz egy újabb betegcsoportnak is segíthet.
A szem mint kapu az agyhoz
A Science Corporationt Hodak 2021-ben alapította, miután távozott a Neuralinktől. A cég hosszabb távú célja egy agy-számítógép interfész (angolul brain-computer interface, BCI), vagyis olyan eszköz, amely közvetlen kapcsolatot teremt az idegrendszer és egy külső számítógép között. A Science szenzora a koponyán belül, az agy tetején helyezkedne el, ám a Neuralink megoldásától eltérően nem szúrnák bele az agyszövetbe.
Hodak érvelése szerint a retina a központi idegrendszer része, ezért a cochlea-implantátumok, a retinaprotézisek és a motoros protézisek is BCI-nek tekinthetők. A cég így a PRIMA-t stratégiája első lépcsőjének tartja: ezzel bizonyíthatja a módszereit, és közben fenntartható üzletet is építhet, mielőtt az agyba ültetett eszközök felé lépne tovább. Az első BCI-alkalmazás klinikai célterületét még nem jelentették be. Hodak annyit árult el, hogy egy közismert neurodegeneratív betegségről van szó, emellett a stroke-ot is vizsgálják.
Merész ígéretek, sok nyitott kérdés
Hodak szerint a következő generációs implantátum már jövőre embereken lehet, és öt éven belül megközelíthetik a természetes látásélességet. Ha ez teljesülne, az a mostani, egy-egy szó elolvasására elegendő fekete-fehér képhez képest hatalmas előrelépést jelentene. Ezek azonban a vezérigazgató becslései, nem megerősített tervek, az orvostechnikai fejlesztéseknél pedig gyakori, hogy az ütemtervek csúsznak.
A mostani eredménnyel kapcsolatban is maradtak tisztázatlan pontok. A beteg látásélességéről nem közöltek mérési adatot, csak annyit, hogy előbb egy betűt, majd egy szót látott. Nem ismert pontosan az sem, hány résztvevője van a sydney-i vizsgálatnak, és hogy a PRIMA kapott-e engedélyt Európán kívül, például az Egyesült Államokban. Az első Stargardt-kóros beültetés így biztató jel, de a technológia valódi értékét a nagyobb betegcsoportokon mért, részletes eredmények mutatják majd meg.